Kalandok 7: B3 Palace of the Silver Princess

b3secondAki esetleg játszaná a zöld- vagy a narancssárga kiadást a jövőben, az az I-es pont “Milyen is a Narancssárga?” részétől már ne olvassa tovább!

A Palace of the Silver Princess egy olyan modul, amit játszottam is D&D-ben. Oké, TPK* lett a vége, de egész sokáig eljutottunk, mint kiderítettem azóta. Én egy Jarn Stormbarn nevű soderfjordi cleric karaktert vittem… sajnos nem emlékszem pontosan kik voltak a többiek; de úgy rémlik volt egy kozák-vágású harcosunk is, Dragomir, meg egy szerény értelmű harcosunk, aki Valinor lovag néven garázdálkodott. Az bérenceink közül csak egy végtelenül idegesítő, halhatatlan félszerzet maradt meg, akit Fenukiptahnak hívtak (buhera név egy félszerzetnek, nem? Főleg hogy IX. Fenukiptah volt vagy mi).

Ahogy az lement, utána kerítettem rá időt (hónapokkal később), hogy el is olvassam a modult, és jó ideje akartam róla írni kritikát is. A kritikánál viszont nem tudom megállni, hogy ne foglalkozzak a narancssárga, eredeti kiadással is; meg azzal, hogy az hol is van most és miért nem az lett a végleges?

Nézzük is meg, hogy mivel van dolgunk!

* Total-Party-Kill avagy mindmegdöglöttünk.

I. Történelem

Erről legalább annyit lehetne írni mint a két modulról együtt, mert elég sok adat, név, cikk és nyilatkozat tartozik hozzá. Hogy miért? Mert egy vélt, vagy valós – de talán inkább felfújt botrány kerekedett ez eredeti kiadásából. Én viszont itt próbálok röviden összefoglalni inkább…

b3orangeA narancs-borítós változatot Jean Wells írta (a hölgy 2012-ben, mindössze 56 évesen meghalt sajnos). Jean volt akkoriban (1979-1981) az egyetlen nő a robbanásszerűen növekvő TSR design részlegén. Gary Gaygax vette fel őt 1979-ben.

Kezdetben leginkább szerkesztői munkákat kapott, ám a B2 – Keep on the Borderlands nagy sikerét követően megbízták őt, hogy írja meg a harmadik Basic modult, ami 1981-ben meg is jelent, B3 – Palace of the Silver Princess néven. A kiadás napján amennyi példányt (legtöbbet vagy szinte mindet) csak tudtak vissza is vontak és megsemmisítették. Ennek köszönhető egyébként, hogy az egyik legritkább kalandmodul lett, ami miatt ára – ha esetleg feltűnne valahol – 1000-3000 dollár között bárhol lehet.

Állítólag egyébként munkában résztvevő TSR alkalmazottak kaptak egy-egy tiszteletbeli példányt, valamint egyetlen doboz (72 db) úszta meg a megsemmisítést, ami értékesítésre került.

És itt kezd érdekes lenni a dolog; avagy hogy egy híres reklámhőst idézzek: “De miért? “Milyen volt az a füzet? Mit tudott vagy tartalmazott, ami indokolta ezt a radikális lépést?

Nos, a részletekre persze még visszatérünk, ha tüzetesen átnézzük, ám az okok között pornográf vagy legalábbis korhatáros, szado-mazo (S&M) illusztrációk voltak,  illetőleg néhányak szerint a vezetőségről készült karikatúrák.

Mindenesetre sebtiben felkérték Tom Moldvay-t, hogy dolgozza át kalandot – és keze nyomán megjelent a jóval többek által ismert zöld kiadás. Itt még mindig 1981-et írunk. A borítón szerzőként Jean Wells és Tom Moldvay áll, ám meg kell mondjam Tom gyakorlatilag új kalandmodult írt. Amit megtartott az a cím, az eredeti alapötletből valami és pár név – szerintem 90-95%-ra tehető, amit maga adott hozzá. Lényegében 2 külön kalandmodult tudhat sajátjának, akinek megvan elektronikus vagy fizikai formában mindkét kiadás!

Megjegyezném, hogy valahol 2000 után a Wizards of the Coast ingyenesen letölthetővé tette az eredeti narancs kiadást az oldalukról. Mára a wizards downloads oldala kicsit szétesett. Jó ideje figyelem – gondozatlan és trehány lett valamiért. Az “Adventures” vagy az “Old Edition Downloads” linkre kattintva átirányítanak egy nemlétező honlapra.  Hosszú idő után nyáron néztem meg utoljára, tehát fél éve biztos ilyen hanyag és gazdátlan – adhatnának magukra igazán!

Mindenesetre mivel 10-en éven át ingyenesen letölthető volt, így természetesen én most itt is letölthetővé teszem az eredeti “wizards”-os pdf-et: SilverPrincess

A Hisztéria Részletei

A zöld kiadásban sok illusztrációt kicseréltek azon túl is, amik a zúgolódást okozták – nem tudni pontosan miért. Annak ellenére, hogy az egyik képen Gary Gygax karikatúrája látható, ő maga azt nyilatkozta, hogy Kevin Blume volt az, aki kiakadt a füzet tartalmának a megjelenést követően. (MEGJEGYZÉS: Cserébe Kevin Blume-ra meg kiakadt már a fél világ az évek alatt – legtöbb volt beosztottja nem kedvelte, volt egy pár aki kifejezetten utálta, Tim Kask pedig azt nyilatkozta az egyik GaryCon-on, hogy akár a 8-sávos út túloldalára is átmenne, hogy megverje.)

Vannak olyan kicserélt rajzok is, amiről ma már csak találgatják, hogy mi is volt velük tulajdonképpen a gond, de álljon most itt a négy legismertebb, problémás kép (lásd lent).

Az első a hírhedt “decapusillúziója” kép, ahol egy fiatal, megkötözött lányt kilenc kis groteszk lény molesztál. Nem magával az illusztráció minőségével volt itt gond, hanem annak szexuális, szado-mazo tartalmával. Na nem mintha nem láthattak volna már hasonlót az emberek a TSR háza táján például az Eldritch Wizardry (lásd lent) borítóján (meztelen, oltáron fekvő nő), azonban az volt a vezetőség véleménye, hogy ez nem illik a gyerekeknek is szánt termékvonalhoz (“ages 10 and up”).

71PEiQB4voL

A második képen ubuék láthatók, Jean agyszüleményei, amiket Erol Otus, az illusztrátor háromfejű hermafroditákká változtatott – női és férfi fejekkel és testrészekkel, vegyesen. Ez már magában érdekes gondolat – ám itt tovább ment az alkotó. Az egyik ilyen ubuénak (a legnagyobbnak) a bal feje Gary Gygax karikatúrája. A kép egyébként a rejtett meglepetések tárháza. Szerepel még rajta a hátsó, fali képeken maga Erol Otus is, valamint Jeff Dee, Paul Ritchie III, és nagyjából az összes illusztrátor aki részt vett a munkában.  Egyértelműen az első és a második kép volt, ami a legerősebb felháborodást váltotta ki Kevin Blume-ból, a többi szerintem csak járulékos veszteség és belemagyarázás.

A harmadik képen, a beszámolók tanulsága szerint Gary Gygax úgy vélte, bele lehetne látni azt, amint a bátor kalandozó a medvét a péniszével kínálja… Nyilván játék dsigner szakmában alapkövetelmény a komoly képzelőerő, ám az is jelent valamit, hogy ezt én még másodikra se láttam bele világosan a fekete-fehér illusztrációba.

A negyedik képet is kicserélték. A központi női szobrot egy sárkány váltotta fel. Itt valaki felajánlott egy okot, miszerint ha felülünk a boszorkányégető-vonatra és mi is mindenféle obszcén dolgot akarunk belelátni a képbe, akkor mondhatjuk, hogy a szoknya gyűrődése miatt úgy tűnik, mintha a szobornak pénisze lett volna. Én részemről egy kicsit soknak találom ezt a fallikus fixációt, ám nincsen jobb ötletem a dologra.

* Mi a decapus? Az a lény, ami a borítón is található. Egy 10-csápú/ karú, polipszerű szörny. 

Milyen is a Narancssárga?

Nem tudok nektek róla képet készíteni persze – bár tudnék! De hellyel-közzel szokásos 32 oldal körüli füzetet kell elképzelni, a narancssárga, decapust ábrázoló borítóval, ami természetesen lecsúsztatható. A borító belsején kék-fehér térkép van.

Szerzője Jean Wells, az illusztrátorai pedig Jeff Dee, David S. La Force (azaz DSL vagy Diesel), Erol Otus, Jim Roslof, Laura Roslof, Stephen D. Sullivan, Jean Wells és Bill Willingham – meglehetősen sokan tehát, maga az író is.

A fejlesztésben, kialakításban, kivitelezésben, szerkesztésben egy halom ember részt vett, csak úgy, mint a tesztelésben – a fentieken kívül még nagyjából 30 ember. Csak arra akartam rávilágítani, hogy ebből a 30-ból Jeanen kívül legalább 3-an még látták a művet a kiadás előtt… De hát ízlések és pofonok.

Többen úgy vélik, hogy ez volt az utolsó igazi Basic, Old-School modul a BECMI sorozatban, mivel ebbe még átkerült a B1 – In Search of the Unknownból megismert üres szobák gondolata, amit a DM-nek kellett feltölteni tartalommal, látnivalóval, kincsekkel és szörnyekkel. Tovább nem ment innen ez az ötlet és a zöld kiadásba se került már át.

Azzal is több információt biztosít még ez a változat a másikkal szemben, hogy egy kis világleírást is tartalmaz a “Lands, Cities, and Villages” rész – persze olyan helyekről, amiket Gazetteerekben nem találhatunk meg: Gulluvia, Dead Mule, N’Sau, Thorold; van benne viszont egy egész oldalas térkép (lásd lent) ami – a leírással együtt – Glantriba helyezi az egész kicsi szettinget.

Silver-Princess-MAP

A háttérinformáció és a térkép lehetővé teszi, hogy a kalandorok egy kicsit odakint is kalandozzanak és felfedezzék ezt a homokozót. Ez a 2-3 oldal és maga az ötlet is eltűnt, mikor átírták, és a Moldvay féle modulból nem is derül ki, hogy hova gondolta helyezni a palotát az író… Egyébként 2-3 oldal kevésnek tűnik? Nos, nem rengeteg, de nem is tudom – talán 8-as vagy 9-es betűmérettel és elég tömötten írták tele a füzetet.

Basic modulokhoz méltóan van benne egyébként egy kis szabályzat segítség is DM-ek számára, Vándorló Szörnyek táblák és a már ismert Pletykák (Rumors) rész is megtalálható – ez utóbbi se került át a zöld füzetbe.

Egyébként a 8. oldaltól a 25. oldalig tart maga a kaland, viszont igen sok benne az illusztráció, melyekből van, ami egész oldalas. Ha már több helyen összehasonlítottam fent, akkor meg kell mondanom, hogy a zöld füzet kaland része hosszabb-terjedelmesebb is egyben – néhány szép és jó dolog terhére.

Van még a kaland után benne 4 oldalnyi új szörny, varázstárgyak, szómagyarázat, de persze előre kidobott, játékra kész karakterek is (READY-TO-PLAY CHARACTERS), 13 darab.

Az alap történet csak hasonlít a zöld kiadásban megismertre. A törpök találtak egy ököl méretű rubint, amit ők elneveztek “My Lady’s Heart“-nak, és odaajándékozták Argenta hercegnőnek, mivel igen nagyon szerették őt. A hercegnő egy ünnepséget rendezett, hogy bemutassa a drágakövet, de jött egy idegen, aki el akarta lopni – és persze közben a hercegnő is igen csak megtetszett neki.

Több héttel később megjelent egy vörös sárkány, aminek hátán egy ezüst és kék páncélokba öltözött férfi ült – és felégette a földeket a palota körül.

A völgy azóta teljesen kihalt és a palota romokban áll. Senki nem tudja mi lett Argenta hercegnő sorsa – páran úgy hiszik, hogy a páncélos férfi elragadta, néhányan pedig úgy, hogy megölte. Abban sokan egyetértenek azonban, hogy a rubin még mindig el van rejtve valahol a romok között.

Maga a kaland egyébként szerintem egy kicsit sötétebb hangulatú, mint az átirata és furcsa dolgokkal is kísérletezett az írónő benne. Ezek közé tartoznak például a buborékok (!) mint ellenfelek, valamint az Ubuék (Ubue), amik háromfejű, háromkezű, háromlábú humanoidok, akiknek egyik feje mindig más nemű. Megemlíthetjük még egyébként az óriás selyemmajmot, az óriás márvány kígyót, vagy esetleg a magát medencének álcázó Digert és a hatlábú patkányt, a Baric-ot. Szó-mi-szó, nem feltétlenül ragaszkodott a már jól ismert szörnyekhez!

A modulból nem derül ki teljesen egyértelműen, hogy mi is történt a hercegnővel vagy a lovaggal, de egy ponton például megtámadják a karaktereket, mint szellemek…

Összességében mit is mondhatnék? Azt mondhatom, hogy nagyon örültem volna, ha Moldvay nem csak törmeléket lapátol át a saját Palace of the Silver Princessébe – van itt rengeteg jó dolog, hasznos tartalom és jó ötlet, ám az egész egy kicsit sötétebb és nagyobb hangsúlyt kap benne valóban a szexualitás. Nem, ez nem azt jelenti, hogy perverz, succubusokkal és orgiákkal teli erotikus történet volna, de a zöld “szülői-felügyeletes” változatához képest mindenképpen szembeötlő!

II. A Zöld Füzet

Jó szokásomhoz híven készítettem pár fényképet a saját példányomról. Azt kell mondjam, hogy ezt a darabot jó eséllyel soha az életben nem nyitotta ki ember. Sehol nincs megtörve és alig akar kinyílni – na meg korához képest kiváló állapotban is van (Thank you Shop on the Borderlands!)

Mit tudhatunk meg róla? Jól megszokott 32-oldalas kiadvány, lecsúsztatható borítóval, melynek belsején kék-fehér térkép található. A füzet belseje fekete-fehér és elég gazdagon illusztrált. Az illusztrációk minősége vegyes, de a kornak megfelelő, és illik a termékvonalhoz.

A teljes stáblista megegyezik a narancssárga kiadásban leírtakkal, azzal a különbséggel, hogy van plusz egy ember: Tom Moldvay.

Egy oldal Introval kezdődik, majd jönnek a READY-TO-PLAY CHARACTERS, ami a játékra kész karakterek táblázata. Ez az elejére került – a narancsban a hátuljában volt.

A negyedik oldalon indul is a kaland és kitart a huszonkilencedikig. Utána van egy rövid jó tanács XP osztásról, egy teljes oldalt elfoglaló, üres, négyzetháló – amivel a DM kiterjesztheti a modult új járatokkal, majd az utolsó két oldalon szószedet, NPC-kről pár szó és végül a három új szörny, végül a CREDITS, ahol a közreműködőket sorolják fel.

Tartalmilag és összetételben is radikálisan eltér a korábbi kiadástól, bár meg kell hagyni, hogy sokkal összeszedettebbnek, strukturáltabbnak és profibbnak tűnik – mintha a szerkesztők valóban szerkesztették volna, nem csak úgy kinőtt volna a lapok közül a kaland!

III. Az Ezüst Hercegnő Zöld Palotája

Palace

A kaland induló története – ahogy azt fent említettem már – hasonló mint a narancssárga kiadásé, de közel se azonos: Haven békés völgyében játszódik a történet, ahol a törpök egy alma méretű rubint találtak. Ezt elnevezték “My Lady’s Heart“-nak, és ajándékba adták Argenta hercegnőnek, mert igen kedvelték őt.

Argenta, hogy megünnepelje ezt, és megmutassa a világnak a csodás ékkövet, ünnepséget rendezett, ahol a törpök voltak a díszvendégek.

Az ünnepség előtti napon, egy furcsa idegen érkezett a palotába. A vendég fehér (nem vörös) sárkányon érkezett, fekete ruhákat viselt, bőre fehér volt, haja és szakálla szőke.

Haven híres a vendégszeretetéről, így a hercegnő elszállásolta az idegent, és abba is beleegyezett, hogy ő legyen a kísérője az ünnepélyen.

Az ünnepség éjjelén, éjfélkor azonban szörnyű dolog történt. Sötét fellegek rejtették el az eget, jeges szél támadt, a kalászok elszáradtak és az állatok pusztulni kezdtek. A palotában robbanás történt, és falainak egy része leomlott. Ahogy a por eloszlott láthatóvá vált az egész épület rubinvörös ragyogásba burkolódzott.

A fenti események óta Haven gonosz hellyé vált. Orkok, goblinok és hobgoblinok fosztogatják a völgyet és eluralkodott a káosz. Ez tehát az induló felállás.

Ez a fenti az amit a kalandorok tudnak, illetve rögtön az elején álmot is látnak, ami tulajdonképpen maga a kampó, ami beinvitálja őket, hogy nézzenek utána mi is történt és szabadítsák meg Havent ettől a szörnyű átoktól.

Ezután a DM számára fel is fedik, hogy mi is történik: A rubin, amit a törpök találtak, valójában Arik Szeme (The Eye of Arik). Arik egy ősi, hatalmas erejű, gonosz lény, akit Százszemű Arikként is ismernek (Arik of the Hundred Eyes).

Arikot bűneiért bezárták egy börtöndimenzióba évszázadokkal korábban, ám képes volt egyik szemét átjuttatni ide Havenbe. Arik Szeme összeköttetésben van Arikkal, és azon át fejti ki gonosz mágikus hatalmát. Ez vonzza a káosz fattyait a völgybe, ez szárítja el a gabonát és ez betegíti meg az állatokat is. A rubin, kővé változtatta a palota lakóinak nagy részét, és az felelős az áthatolhatatlan vöröses ragyogásért, a vörös burokért, ami az épületet körbeveszi. Továbbá a szemen keresztül Arik a palotába idézte Catharandamust, a gonosz papot, aki a ceremóniát készíti elő, amely lehetővé teszi majd, hogy Arik végre át tudja lépni a dimenziók határát, és visszatérhessen erre a világra.

EllisA fekete páncélos idegen, aki az ünnep előtti napon érkezett az Ellis az Erős (Ellis the Strong). Ő a Fehér Sárkányok Lovagrendjének (Knight of the White Drakes) tagja. A sárkánya Ariksbane.

A lovagrend feladata a gonosz hatalmak, mint például Arik, elleni harc. Ellis azért érkeztek a palotába, mert ahogy hallott a rubinról, azonnal gyanakodni kezdett, hogy Arik Szeméről van szó. Mielőtt azonban bármit tehetett volna, legyőzte őket a drágakő hatalma. Ellis és Argenta hercegnő foglyul esett a rubin a belsejében, Ariksbane-t pedig bebörtönözte Arik Szeme a Jég dimenziójába.

A rubin elpusztítására három módszert kínál fel a kaland:

  1. Ariksbane (azaz “Arik Veszte”), ha kiszabadítják fogságából, jeges leheletével el tudja pusztítani a rubint, ha úgy akarja.
  2. Össze lehet zúzni a drágakövet Arik kardjával, ha azt megtalálják. A kardot egyébként Catharandamus használja okkult ceremóniájához.
  3. A Jég Hárfa (Ice Harp) hangja szilánkokra tudja zúzni Arik Szemét, ha a megfelelő dallamot játsszák rajta. Két meghatározott hang lejátszása megidézi Rowenát, az énekmondót, aki meg tudja tanítani a karaktereknek a bizonyos dallamot.

A kalandmodul egyébként ha már itt tartunk 6 részre osztható:

  • Első rész – itt található a bevezetés, a háttértörténet; tehát nagyjából az, amit fent leírtam.
  • Második rész – ez egy lapozgatós könyv. Ez már maga a dungeon, még ha a modul külön is kezeli, ami a kaputoronyban játszódik.
  • Harmadik rész – ez a dungeon első igazi szintje
  • Negyedik rész – ez a dungeon második szintje
  • Ötödik rész – Szószedet
  • Hatodik rész – Új szörnyek

Fordítsuk figyelmünket a Második-, Harmadik-, és Negyedik rész felé (hiszen a többit már érintettem).

Kaputorony, Játék, Kockázat

Ez pontosan az, aminek hangzik és tűnik. 5 oldalon találhatunk 63 bejegyzést (entry). Legtöbbjük tartalmaz egy keretezett részt – ez minden modulban az, amit elvileg fel kell olvasni a játékosoknak. Ez egyben fel is kínál pár választási lehetőséget a számukra, amiket a füzet szintén számokkal jelöl. Ha eldöntötték a játékosok, hogy mi is volna a lehetőségek közül a számukra szimpatikus, akkor az ahhoz tartozó bejegyzéshez kell lépni, és megnézni mi is történik – akár egy Kaland, Játék, Kockázat könyv!

Mikor ezt először láttam meglepődtem, felnevettem és értetlenül is álltam egy pillanatig. Megannyi érzés kavargott bennem arról, hogy ez most mi is, miért kell, vagy mi volt az ötlet. Még most se tudom, hogy ez most jó-e, vagy nem!

Két célja volt ennek a résznek: Egyrészt, hogy bemutasson a játékosoknak egyfajta gondolkodásmódot. Megmutassa miket is kellene tenniük, mire is kellene gondolniuk, hogy is kell ezt játszani. Másrészt példákat mutasson a kalandmesternek arra, hogy bizonyos döntéseket és helyzeteket hogyan lehet, vagy hogyan javasolt kezelni. Mindkét oldanak mutatott pár példát arra, hogy mire is számíthat.

Annyi biztos, hogy komplikálja az ember életét szerintem (az enyémet biztos bonyolítaná!). Az angol anyanyelvű, teljesen kezdő party, aki mondjuk ismeri a Fighting Fantasy könyveket lehet, hogy elsőre örömmel fogadja. Kellemes Easter Egg! De jó móka, kedves átvezetés a szerepjáték birodalmába!

A magyar nyelvű csapat számára, ha hasonló háttérrel rendelkeznek, mint a fenti angol party, szintén jó móka lehet, ám a DM – vagy valaki – le kell, hogy fordítsa ezt az öt oldalt, ami nyilván nem kevés plusz idő!

Aztán ott vagyok mondjuk én.. Nem tudom a party hogy fogadna egy ilyet. Meglehet, hogy az egészet ötletet át kellene ugranom, és lemesélni, mint egy normál kalandot, vagy normál dungeon részt – viszont kibogozni, hogy a térképen melyik teremben milyen számok vannak, mihez mi tartozik, ebből a káoszból, sok idő volna. Nem kevés bosszúságot okozna szerintem, mire ezt vissza tudnám fejteni normál, megszokott, emészthető változatba, mivel nagyjából össze-vissza ugrálunk. Csak hogy egy példát mondjak, a 10-es bejegyzésről át lehet menni a 11-es, 20-as, 60-as és 63-asra….

Úgyhogy nem tudom. Ezt fel kéne vetnem a játékosaimnak, hogy ízlelgessék…

A palota, avagy a dungeon

Ahogy azt már írtam, a palota egy 2-szintes dungeon. Mindkét szinthez tartozik egy külön Vándorló Szörnyek táblázat. Mindkét szinten van pár érdekesség, egy-két érdekesebb szörny, terem vagy NPC. Összességében nem tűnik egyébként annyira veszélyesnek vagy halálosnak. Viszonylag kevés halálos, Save-or-Die csapda – illetve most nem is rémlik ilyesmi – meglehet Modvay egy kicsit vajszívű volt.

Ezen a szinten, a 32-es teremben lehet találkozni Rowena-val. Az az ő szobája volt, és itt található a Jég Hárfa. Ha megidézik, akkor megjelenik és rengeteg információt és hátteret meg lehet tőle tudni arról, hogy ki mi is történik és mi is történt itt igazából.

TravisJópofa karakter volt még Travis, az őrkapitány, aki nem változott kővé a rubin mágiájától, viszont megőrült. Nem könnyű ellenfél, főleg ha esetleg a kutyájával is találkoznak a karakterek, ami szintén nemkővé változott, hanem egy combos farkassá.

Az alapos kalandorok összeszedhetnek viszonylag sok érmét (ezüstöt, rezet, aranyat), egy +2-es tőrt, és pár egyéb mágikus dolgot ezen a szinten, mielőtt felmennének a következőre.

Az emeleten nem sokkal indulás után lehet találkozni egy elég kemény ellenféllel, ami egy vas szobor/ gólem, kicsivel később pedig egy cicával, aki egy 4HD-s párduccá tud változni. Utóbbi Mirabilis, a varázsló szobájában pihen, az ő famulusáról beszélünk.

Mirabilis egyébként szintén kővé változott – ha idáig nem találtak mélyreható információt a karakterek, akkor viszont csak azt láthatják, hogy sok a szobor a palotában, és később össze is futhatnak egy emberrel, aki úgy néz ki mint egy bizonyos szobor Mirabilis lakórészénél. Akivel találkoznak az viszont egyáltalán nem a varázsló, hanem egy alakváltó (doppleganger), aki Mirabilis alakjában alszik egy ágyban. Kellemetlen meglepetést tud okozni.

Candella-DuchessCandella és Duchess, a két szép tolvaj hölgy és ezt az emeletet fosztogatja, így velük is össze lehet futni. Céljuk nyilván az lesz, hogy kifosszák a karaktereket, ha lehetőségük lesz rá – adhat egy kis plusz érdekességet és akár későbbi mellékszálakat is ez a találkozás; legalábbis én el tudnék képzelni ebből valami hosszabban nyúló bonyodalmat!

A 64-65-ös területeken botolhatnak a játékosok a borítóra is felkerülő decapusba, az egyik legkeményebb magányos ellenfélbe a palotában, de később van még itt Ogre is, valamint ha eljutnak a kalandorok odáig, akkor maga Catharandamus is itt ténykedik a 68-as szobában.

A gonosz pap serényen dolgozik Arik eljövetelén. Catharandamus egy mágikus fegyvert forgató, felpáncélozott, level 3-as Cleric, akit kisvártatva 7 ork és egy werewolf is támogat a harcban ha kell – ők a 69-es szobából jönnek át a csatazajra. Ez a legkomolyabb összecsapás a kalandmodulban. (Van még az emeleten egy Energy Drain képességgel rendelkező Wight, amivel jobb nem ujjat húzni)

RubinA 76-os szoba a trónterem, és itt pillanthatják meg a karakterek Arik Szemét. Mi anno úgy jutottunk el idáig, hogy fogalmunk se volt mi az az Arik Szeme (nem hallottunk róla szerintem, vagy nem fogtuk fel), és azt se tudtuk, hogyan lehet elpusztítani… Igen kellemetlen volt – meg is halt mindenki.

Ha valaki megérinti a rubint, akkor vörös páncélos illúziók jelennek meg, amik 1-10-et sebeznek és úgy támadnak akár egy 3HD-s szörny. Ha kézzel megérintik őket, akkor eltűnnek viszont, és az általuk megsebzett karakterek rájönnek, hogy a sebzés is csak illúzió. A szomorú az, hogy mi sose érintettük meg őket, így csak szaladgáltunk az emeleten a rubinnal. Hát ennek hamar vége lett.

Ha a rubin megsemmisül, akkor nem csak hogy eloszlik az átok, de elkezd visszafordulni. A beteg állatok meggyógyulnak, az elhervadt gabona újra kizöldül, a kővé változott emberek felélednek, valamint Argenta és Ellis kiszabadul az ékkő fogságából. Boldogan élnek amíg meg nem halnak!

A dungeonben összesen van pár jó ötlet, és önmagában is jobb és sokkal érdekesebb, változatosabb mint a B1-B2 modulok dungeonjei voltak. Azonban az NPC-k és a kicsit nyomozgatós történetszál adja az igazi plusz löketet a kalandmodulnak!

IV. Végszó

Azt érzem, hogy a kizöldüléssel a kaland sokat nyert és sokat is vesztett. Örültem volna a világleírásos körítésnek, külső térképnek, falvaknak, NPC-knek az eredeti kiadásból, valamint pár apró dolognak Wells dungeonjéből. Néhány dolgot nem lett volna szabad kivágni.

Nem tudjuk Moldvay hova tervezte a saját verzióját. Nincs külső világ – nincs a dungeonön kívül semmi. Tom Moldvay egy teljesen generikus, akárhová beilleszthető, pucér dungeon-crawllá változtatta Jean Wells munkáját. Ezt én igen fájlalom, mivel a zöld kiadás sokkal profibb, logikusabb és átgondoltabb, de sokkal hidegebb és szürkébb is lett.

Wells munkája egy mikro-szetting élő része – persze nem a világ hetedik csodája, de akkor is egy pici, komplett egész, még Moldvay kalandja csak egy dungeon, egy történettel.

El ne felejtsem! Ez az első Basic modul (B sorozat), ami egy valós történetszálat hordoz és nem csupán annyi a cél, hogy érj át rajta, vagy takarítsd ki, vagy ölj meg mindenkit! Ez szerintem egy jó kezdeményezés… De akkor is úgy gondolom, hogy Wells és Moldvay moduljából együtt tudott volna igazán jót kihozni ebből. Sietve hozzátenném azonban, hogy mesélni mégis inkább csak Moldvay füzetéből mesélném a történetet.

Akkor ez most jó, vagy rossz? Nem elég rossz ahhoz hogy rosszat, vagy közepest mondjak rá, de nem elég jó ahhoz, hogy azt mondjam, hogy mindenképpen ajánlom. Talán ha volna időm és a kettőből gyúrnék valamit… de hát ma meg már ott vannak a gazetteerek ilyesmire. Ha tanár lennék, akkor Wells hármast kapna, Moldvay pedig talán háromnegyedet…

Mindenesetre ne higgyetek nekem! Olvassátok és játsszátok és Dobjatok Kezdeményezést!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s